A nyomtatott áramköri lapok (PCB-k) gazdag múltra tekintenek vissza, amely egészen az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza. Az első nyomtatott áramköri lapokat a hagyományos, időigényes és hibalehetőségekre hajlamos huzalozási és pont-pont építési módszerek helyettesítésére fejlesztették ki. Íme néhány fontos mérföldkő a nyomtatott áramköri lapok történetében:

Korai fejlesztés

Az első szabadalmat a vezető tintával létrehozott elektromos útvonalra Albert Hanson nyújtotta be 1903-ban, aki a tintát arra használta, hogy egy darab papíron vezető utat hozzon létre. 1925-ben Charles Ducas szabadalmaztatta a szigetelőlapra galvanizált vezető mintázat ötletét.

A II. világháború

A második világháború alatt az amerikai hadseregnek megbízható módszerre volt szüksége a katonai felszerelésekhez szükséges elektronikus alkatrészek tömeggyártásához. Megoldásként kifejlesztették a nyomtatott áramkört, és az első kereskedelmi nyomtatott áramkört 1943-ban Paul Eisler gyártotta le.

1950-es és 60-as évek

Az 1950-es és 60-as években a nyomtatott áramköri lapokat egyre szélesebb körben használták a kereskedelmi elektronikában, például a rádiókban és a televíziókban. A NYÁK használata lehetővé tette a kisebb és összetettebb elektronikus eszközök gyártását.

Felületi szerelési technológia

Az 1980-as években kifejlesztették a felületszerelési technológiát (SMT), amely lehetővé tette, hogy még kisebb és sűrűbben csomagolt elektronikus alkatrészeket szereljenek a NYÁK-ra. Az SMT-elemeket a NYÁK felületére rögzítik ahelyett, hogy lyukakon keresztül helyeznék be őket, ami hatékonyabb helykihasználást tesz lehetővé.

Fejlődés a tervezésben és a gyártásban

Az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a nyomtatott áramköri lapok tervezése és gyártása terén, beleértve a számítógépes tervezőszoftverek (CAD), az automatizált szerelősorok és az új anyagok, például a rugalmas és merev-flex PCB-k használatát.